A SZAKKOMMENTEK EBOOK

MEGJELENT!

Ebben az eKönyvben talán, ami igazán érték és gondolatébresztő, iránymutató, amik kiegészíti az audio-verziót, azok elsősorban a kiemelések, a vastagon szedett részek. A rövid Podcast-sorozatban és ebben a 101 oldalban megpróbáltuk Ferenczi Attilával szemléltetni, hogy a megszokott közhelyes szakértések, szakkommentek helyett mi lenne a lényege az ilyesfajta hozzászólásoknak az egyes mérkőzésekhez. Mi abban látjuk a lényeget, hogy a szakértő személyiségéből, nézőpontjából, ahonnan valójában megfogja a mondandója logikáját, megengedett a szubjektivitás, maga a hozzászólás pedig valamihez képest legyen tárgyilagos – jelen esetben a magyar hagyományokhoz és a nemzetközi elvárásokhoz – és fejtsen fel egy konkrét pozitívumot vagy éppen negatívumot, amelyre megoldási vagy továbbfejlesztési alternatívát is adjon, legalább a sejtetés szintjén, amit a hallgató/olvasó/néző ajándékba kap a figyelméért cserében. Nem kell egyáltalán hosszúnak lennie és nem is kell feltétlenül egy központi gondolatnál többet felsorakoztatnia, de egyet igen. Tehát így együtt a hanganyag és az írott formátum elindíthat benned egy gondolatmenetet, hogy miként is kellene megközelítened a jövőben egy olyan szituációt, amikor valamihez hozzá kellene szólnod. Az ilyen típusú megnyilatkozások elárulnak némi kis személyes részletet is rólad, a nézőpontodról, de tárgyilagos szaktudást is villantanak; szóval amellett, hogy benned is ezáltal rendszereződnek felmerülő kérdések és válaszok, mindenképp sajátosan és pozitívan építik a megítélésedet, a brandedet. Hasznos extra értéknövelőként Batik Bence egykori játékosom személyes kommentjeit is megtalálod a kiadványban, amelyet a Podcast nem tartalmaz. Ha valaki, akkor Bence – akit én a „magyar Ramos” néven emlegetek – saját bőrén érzékelte napról napra mind a pozitív, mind a negatív tendenciákat Magyarország legmagasabban jegyzett bajnokságában.

Kellemes és hasznos kikapcsolódást!

Apró Attila 

Mit üzent nekünk az FTC-DVTK?

A tartalomból;

Miért is volt meddő a Fradi?

Mi oltotta ki a minőségi fölényt?

Milyen kétopciós algoritmussal lehetett volna változtatni a félidőben?

Mi változott a 2. félidőben?

Hol voltak a repertoárból a kontrák?

Tényleg a DVTK Észak-Magyarország Fradija?

Miben jók a Fradi játékosai?

Miért kellene „egy Böde” a keretbe?

Mi van, ha időben betalál a Fradi; kiütéses győzelem a vereség helyett?

A győztes gól szerzője a kibekkelés oltárán?

Köszönöm, hogy önkéntesen támogatod a törekvéseimet a lehetőségeidhez mérten! Kellemes és hasznos időtöltést!

Mit üzent nekünk az Újpest-Fehérvár?

A tartalomból;

Sima 0:5 volt? Egyik volt túl rossz vagy a másik túl jó?

Mitől egy elhibázott projekt az újpesti?

Mit tanít meg a Fehérvár játéka, ha figyelünk?

Melyik volt a kulcspillanat?

Vajon tud-e mást is az újpesti edző?

Hourit honosítani vagy inkább valami mást?

A Fehérvár melyik játékosáé egy példaértékű karaktertörténet?

Mi tűnik csúnyának Nyugat-Európából nézve?

Berlinből Fehérvárra? Mi sülhet ki ebből?

Ki az a Szűcs Gyula és mit is írt anno?

Köszönöm, hogy önkéntesen támogatod a törekvéseimet a lehetőségeidhez mérten! Kellemes és hasznos időtöltést!

Mit üzent nekünk a ZTE-Paks?

A tartalomból;

Hova helyezhető egy ilyesmi játékkép a világ futballtérképén?

Mi hiányzott, de nagyon? És miért?

Miért is ez a mai magyar foci releváns zászlóshajója?

Miért rejlik nagy lehetőség bennük a kritika ellenére?

Elég lenne csak bátran támadni és kész?

Tényleg a német futballvízió rossz replikája ma a magyar?

Mennyi a hozzáadott edzői érték itt valójában?

Tajtival meg mi történhetett?

Megvan a két kieső?

Könyves metamorfózisának tanúi lehetünk?

Köszönöm, hogy önkéntesen támogatod a törekvéseimet a lehetőségeidhez mérten! Kellemes és hasznos időtöltést!

Mit üzent nekünk a Kisvárda-MTK?

A tartalomból;

Eszmefelelősök kinevelése lenne most a feladat?

Mit is szeretne játszani a Kisvárda?

Miben volt más a Kisvárda játéka a Fehérvár ellen, ha más volt?

Merre fejlődik a magyar NB1?

Tradíciójától idegen-e a jelenlegi MTK játéka?

Mi látszott szeparáltan a játékszervezésükben?

Mitől volt kicsit nosztalgikus a Kisvárda játéka?

Mi lehet a legfőbb gátja a fejlődésüknek?

Mi a legszembetűnőbb tanulsága a meccsnek szakmailag?

Tetszett-e Dombó tánca és Somodi kesztyűje?

Köszönöm, hogy önkéntesen támogatod a törekvéseimet a lehetőségeidhez mérten! Kellemes és hasznos időtöltést!

Mit üzent nekünk az FTC-Fehérvár?

A tartalomból;

Hogyan sikerült együtt nézni a meccset?

Tényleg a két edző szellemi csatája volt?

Miben mutatkozott meg a különbség?

Hol csúszik félre a magyar futballtradíció értelmezése?

Miért várt mindkét csapat arra, hogy előbb a másik hibázzon?

Mely részletekben rejlett az ördög?

Mit reprezentált Rockov hibája?

Mit olvashatunk ki a két csapat gólhelyzeteiből?

Mi volt a közös hiba?

Mikor hoz megfelelő következményeket védekezésben a beavatkozó táv?

Köszönöm, hogy önkéntesen támogatod a törekvéseimet a lehetőségeidhez mérten! Kellemes és hasznos időtöltést!

APRÓ ATTILA: Kissé váratlanul, pénteken Magyarországra kellett utaznom. Fejlemények vannak egy párhuzamosan futó projektemben és picit kénytelen voltam átszervezni Ferenczi Attilával közös e heti megszólalásunkat; most rendhagyó módon nem audio, hanem blog formátumban diskurálunk. Ami viszont nagyon érdekes volt, hogy így ezt a konkrét meccset együtt tudtuk nézni Attila bácsival, legalábbis egy ideig.

FERENCZI ATTILA: A hazai bajnokság két reprezentatív csapatának, a Ferencvárosnak és a MOL Fehérvár FC-nek a mérkőzése volt a sláger a hétvégi fordulóban. A meccs eredménye a két különböző tudású és két különböző játékfelfogású edző szellemi csatája volt.

Rebrov a fegyelmezett, a részletekig kimunkált, kiérlelt, betanított futball, az orosz futballiskola hírnöke, míg Márton Gábor a kreativitás, a szabad szellem, a semmi edzői korlátozás, a magyar futballtradíció rossz értelmezésének a megtestesítője.

Mit is jelent ez a rossz értelmezés?

Azt, hogy a magyar edzői kar abban a hiszemben él, hogy ha leszabályozza a játékot, akkor kiöli a kreativitást.

Miközben a játékot úgy is le lehet szabályozni, hogy növeljük a kreativitást.

A fentiekből következik, hogy Rebrov játékképe a részleteket tekintve jobban kidolgozott volt, mint Mártoné.

Még mielőtt fenti felvetéseimre konkrét példát mutatnék, nézzük mindkét edző játékkoncepcióját:

A Fradi is és a MOL Fehérvár is kivárásra játszott a meccs elején. Arra vártak, hogy a másik hibázzon; és ha mindebből gólt érnek el, akkor játszhatja mindkét csapat azt a „védekezz és kontrázz!” futballt, amivel a meccset kívánta megnyerni. Az események pont ebben a szellemben zajlottak.

Petrjak helyzete kimaradt, míg Uzuni helyzete bement. Ez alapjaiban határozta meg a további játékmenetet.

A Ferencváros játszotta az orosz iskolát, amikor tudott, viharsebes kontrákat vezetett, míg a Fehérvár próbálkozott volna a gólszerzéssel, de labda nélkül mindez nehézségekbe ütközött.

Nézzük a részletek közötti különbségeket!

Az első összehasonlított jelenetben a szélről a centert vagy a center pozíció irányát kell megjátszani.

Lovrencsicsnél a labda. Három megoldása lehetséges:

1. oldalvonalpasszt ad Uzuninak.

2. mélységi passzal megjátssza a visszalépő centert, akinek a mélységben való visszamozgásának időzítése kulcskérdés, mert ha párharcmentesen tud visszalépni, akkor a játék további folytatása már biztosított. Lásd a képen, ahol Boli 3 m előnnyel fogadja a labdát.

3. Uzuni visszalép mélységben, kihúzza magával a balhátvédet és Lovrencsics az üres térbe indítja a kimozgó Bolit.

A következő képen nézzük meg a MOL Fehérvár megoldását egy hasonló szituációra.

Bolla – a jobbhátvéd – a center irányába beinduló Hourit játszaná meg. Petrjak – a center – nem magára kéri a labdát, hanem indulásra. Őt lesre állítja az előre mozgó Fradi védelem és a Hourinak szánt szöktetést lefüleli a Fradi védője.

A következő jelenet szintén MOL Fehérvár példa, amikor szélről centerezni akar Fiola, amiből történetesen gólt kap az ex-Vidi.

Fiola szélről a centert akarja megjátszani, de passza nem talál fehérvári játékost. A hosszú bepasszt a Fradi védője egy felszabadító rúgással visszarúgja a mezőnybe. A folytatást lásd a következő ábrán.

A MOL Fehérvár támadása során Boli „preventív támadóként” már úgy helyezkedett, hogy felkészült az esetleges labdaszerzésre, akit szorosan kellett volna már őriznie a Fehérvár „preventív védőjének”, akinek meg az esetleges labdavesztésre kellett volna felkészülnie a támadás során. Így történt, hogy a fenékbe rúgott labdát Boli előbb érte el, egy célirányos átvétellel lefordult és kiugratta Tocmacot, aki belőtte a Fradi 2. gólját.

A mérkőzés során a két edző közötti felfogásbeli különbség megmutatkozott a labdajáratás és a labda-visszajáratás alkalmazása során is. Míg a Fradi kiérlelten, begyakorolva, hiba nélkül tette mindezt, a MOL Fehérvár játékritmusbeli és dinamikai hibákkal fűszerezte ezt a játékfeladatot.

De úgyis fogalmazhatnék, hogy a részletek nem precíz leoktatása okozta az alábbi Rockov hibát.

Nézzük a konkrét példát!

A Fradi nyomás alá helyezi a labdát járató vendégcsapatot.

A jobbszélen lévő MOL játékos visszafordul a saját kapuja felé. Rusnak már ebben a pillanatban sprintben mélységbe vissza kellett volna lépnie (fekete nyíl). Bolla kapja a labdát (1/a-1/b), aki Rusnak passzol (2). Miután Rust is könnyen letámadják, mert közel volt Bollához, így hazaadja a labdát Rockov kapusnak.

Rockov a jobbról jövő labdával balra fordul és adná tovább Misliunak, aki egyhelyben áll Fiolával együtt, vagyis megjátszhatatlanok. A kapus nem rúgja el a labdát, cselt csinál, amit elvesz Boli és kapura lő, amit Rockov szögletre hárít.

Összegezve megállapíthatjuk, hogy a két csapat edzői gondolkodásmódjának és futballról vallott felfogásának a különbsége volt az, ami a MOL Fehérvár vereségét okozta.

Mert amíg a MOL Fehérvár nem tudta a futball oktatható részét, addig a Fradi tökéletesen felmondta a tanult leckét.

APRÓ ATTILA: Érdekes eszmefuttatás, amelyhez én az elemző szoftverek gólhelyzetként aposztrofált jelenetei mentén szeretnék rávilágítani arra, hogy a meccsből nagyon szépen meg lehet érteni a rosszul felvett párharc és beavatkozó távok, valamint a beavatkozóból párharcra váltás negatív következményeit. Az FTC nyolc helyzetet alakított ki, ebből kettőt gólra is váltott. Először jött egy kiváló letámadás, ahol jól variáltak a távolságokkal, majd a végén a támadó kiváló párharc távból megszerezte a kapus technikailag csak körülbelül kivitelezett csele után a labdát, amelyről már volt szó az imént. Utána egy közeli sorfalba lőtt szabadrúgáson kívül a többi gólhelyzetben és a két gólban is; mi volt a közös? Az utolsó átadást, indítást, beadást elvégző játékos előtt NINCS BLOKK, azaz senki sem ér oda időben a tökéletes párharc távba. És mindez még kompenzálható lenne, de szinte mindig erőszakosabb, asszertívebb 1:1 ellen az aktuálisan labdát kapó fradista, mint a fehérvári védő. A Fradi védekezésében is az öt fehérvári helyzetből kettő a jól időzített és kivitelezett blokk hiányából fakadt, de a többi helyzete a MOL Fehérvárnak teljesen véletlenszerűen a csetlő-botló támadó lövőhelyzetéből, élesen elsuhanó oldalszabadrúgásból és a Ferencváros jobb oldali védelmének profi szinten így ritkán újragondolt 2:2 elleni védekezéséből adódott.

Szóval nem véletlen hangsúlyozom ki a tréningjeimben, hogy a védőnek kifejezetten érdemes beavatkozó távban helyezkednie, de csak akkor, ha jól időzítve és megfelelő asszertivitással/önérvényesítési szándékkal vált párharc távra.

Fotók: m4

Mit üzent nekünk a Honvéd-Budafok?

A tartalomból;

Miért ne essen ki a Budafok?

Mire is hasonlított esetükben a végjáték a korábban elmondottakból?

Mit tanít nekünk Batik?

Milyen márkát lehetne építeni Bőléből?

Lehet, hogy csak egy pici irányba állítás hiányzik Bologh Norbertnek?

Milyen utat követ a Honvéd a hagyományai helyett?

Miért lassulhattak le a döntési folyamataik?

Mit lát az európai edzők többsége a brazilok játékából?

Milyen megoldások javallottak, ha szélen megmerevedik a játékhelyzet?

Ki a sanszosabb a két csapat közül a kiesésre?

Köszönöm, hogy önkéntesen támogatod a törekvéseimet a lehetőségeidhez mérten! Kellemes és hasznos időtöltést!

APRÓ ATTILA: Még mindig Magyarországon tartózkodom, így marad az írásos forma, ami Attila bácsival közös szakértésünket illeti. A Budafok csapatáról most csak annyit, hogy nem szeretném, ha kiesnének, mert az UEFA B szintű edzői tanfolyamot ott végeztem a Promontor utcában; pont Attila bácsi szervezte a Budapesti Edzőbizottság akkori elnökeként és Rugovics Vendel vezette, akinek azt köszönhetem, hogy megtanultam utánpótlásedzői fejjel (is) gondolkodni. Emellett, hogy némi szakmai is legyen a nosztalgiázás mellé; a végjátékban a Budafok mintha vákuum fenntartására törekedett volna (amelyről egy korábbi szakértésben szóltam), aminek meg is lett az eredménye (nem tudom, hogy mennyire volt tudatosan felépítve, de sikeresnek bizonyult).

A mai eszmefuttatásom három Honvéd-játékos köré épül, akiktől így vagy úgy, de lehet tanulni. Először Batik Bence támogató helyezkedésére hívnám fel a figyelmet, aki a háromból a jobboldali belső védő. Megfigyelhető, hogy a proaktivitását használva, szinte minden felpassza után vagy éppen beszorulni látszó azonos oldali szélsője támogatására az átlagosnál sokkal mélyebben, sokkal nagyobb távolságot tartva lép vissza labda vonala mögötti támogatójátékra a labdakihozatalban. És ezzel, hogy ennyire megnyújtja mindenkihez képest a saját távolságát, rengeteg időt nyer a folytatás irányának eldöntéséhez és kivitelezéséhez, ha esetlegesen őt játszanák meg. Teszi mindezt azért, mert képben van önmagával kapcsolatban; tisztában van a gyengeségeivel, így nyilván nem a fordulékonyságára és a gyorsaságára épít, hanem teret növelve időt nyer. Ezt a proaktív hozzáállást kellene csapatszinten is beépíteni. Másodszor pedig az volt az érzésem, hogy Bőle lehetne a kispesti Dusan Tadic. Ha létezne a Honvédnál szisztematikus karakterépítés, akkor hasonló brand is kialakítható lenne az említett játékos köré, mint az Ajax szerb támadója esetében. Harmadszor egy fájdalmas észrevétel, hogy Balogh Norbert, aki még rendelkezik is a megfelelő skill szettel ahhoz, hogy klasszis középcsatár legyen, mennyire nem érti a játék gólalkotásra vonatkozó összefüggéseit, elsősorban a helyzetbekerülés alapfogásait. Neki és a hasonló problémákkal küzdő támadóknak készítem a deHongaarseKözépcsatár című tréningsorozatot, melyből a helyzetbekerülés, a helyzetkihasználás és a helyzetbehozás praktikáit lehet csipegetni, hogy egy nyurga, potenciálisan kiváló csatáralkat ne úgy mozogjon a pályán, mint aki percenként eltéved. Szinte mindig csak a labda felé mozog, kiszámítható, ami a labda megtartását, vagyis kiváló és gyakori kézhasználatot feltételez, amire láthatóan sokszor nem is gondol. Hogy honnan tudom? Szinte végig a mezébe behúzott kézzel játszott, márpedig úgy nehéz kapaszkodni, előnyt kreálni, jól eltartani…

FERENCZI ATTILA: A magyar tradíció üzenete számomra ezen a meccsen az, hogy a Honvéd elszakadt, attól az úttól, amelyet Puskásék kijelöltek számukra.

Ez az út „a gyors, sokmozgásos, változatos, helycserés támadójáték”, ahogy az 1950-es évek szakanyagaiban leírták a szerzők.

De nem csak ez hiányzott ezen a találkozón a Honvéd játékából, hanem az edzői tudás is.

Rossi – korábbi Kispest edző – gyengébb játékosállománnyal bajnoki címet nyert a csapattal. Megtervezett „védekezz és kontrázz!” olasz futball, „ellenfél játékának tönkretétele” volt a futballvízió.

Ezt az utat követte a Honvéd a Budafok elleni meccsen is, azzal a felütéssel, hogy a játék nem volt megtervezve. A Kispest játékosok a játék során a játékhelyzet-megoldó képességüket és nem a játékhelyzet-teremtő képességüket használták. Ennek következtében a döntési folyamatok lelassultak, vontatott, lassú, tétova és tanácstalan volt a játékuk.

Ez a futball-megközelítés a játékosok részéről; edzői gondolkodás, oktatás eredménye és az improvizáció téves értelmezéséből ered.

Az európai edzők, akik csodálattal nézik, de valójában nem értik a brazilok játékszervezését, úgy aposztrofálják a brazil stílust, hogy improvizatív, kreatív futballt játszanak.

Miközben a brazilok mondják önmagukról, hogy úgy szervezik a játékot, hogy az improvizáció csak a legutolsó lehetőségként jöhet szóba, mert annyira megszervezett a játékuk. Amiből az is következik, hogy úgy szervezik a játékot, hogy növelik a kreativitást.

Mindezen tudáshalmaznak Pisont, mint PRO edző, nincs birtokában és csapatának vesszőfutása és kilátástalan, kivárásra játszó játéka, ennek logikus következménye.

1961-ben jelent meg Szűcs Gyula: Támadójáték a labdarúgásban című könyve, ahol a párhuzamos és merőleges alakzati bontásokról értekezik a szerző.

A meccsen mindkét csapat részéről visszatérő probléma volt szélen a játékhelyzetek megmerevedése, amelyet mozgásba kellett volna hozni a támadó játékosoknak.

Azzal a ténnyel, hogy mozgásba hozzuk az ellenfél védelmét,

· területet nyitunk társunknak, ill.

· a védekezésbe becsúszó hibák lehetőségét növeljük.

Erre mutatok be megoldásokat a következő képeken. A támadó játékosok mozgásai közben lehetőség van elzárások, blokkolások alkalmazására is.

Merőleges bontás

Párhuzamos bontás

Merőleges bontás

A Honvéddal ellentétben a Budafok csapatának van egy alapjátéka, amelyet majd minden meccsen, majd minden körülmények között be tud mutatni. Ennek eredményessége, mindig az aktuális ellenfél aznapi formájától függ.

Ha ez győzelemre elég, akkor nyernek. Ha vereségre, akkor kikapnak, de ez az alapjáték az a biztos fogódzó, amiből nem engednek.

Így történhet meg, az sincs kizárva, hogy a Honvéd esik ki az NB I-ből és nem a Budafok.

Legalábbis jelen állás szerint.

Fotók: m4sport

Mit üzent nekünk a Budafok-Puskás?

A tartalomból;

Mi lett az izgalmasnak ígérkező csatából?

Mi volt itt tradíció nézőpontból?

Mennyire van szinkronban a győztes a névadójával?

És a vesztes?

Mit mondana erre Verebes?

Hogyan definiálta a futballt Varga Zoli és Dr Kalocsai Géza?

Mennyi érzelem volt a meccsben?

Mivel nyereget a PAFC?

Lehet ezzel a játékkal dobogón végezni?

Van veszélyesebb a butaságnál is?

Köszönöm, hogy önkéntesen támogatod a törekvéseimet a lehetőségeidhez mérten! Kellemes és hasznos időtöltést!

FERENCZI ATTILA: Az éremért hajtó Puskás Akadémia és a kiesés elöl menekülő Budafok izgalmas csatát ígért a hétvégére. Végül a meccset simán nyerte a Puskás 3:0-ra, melynek tradíció nézőpontú tanulságait az alábbiakban összegzem.

Leszögezem előre, hogy a győztes csapat játékát nem követem, vagyis ebből az egy mérkőzésből vonok le tanulságokat.

Az első megállapításom az, hogy amíg;

· a Puskás csapata a névadótól eltérően kultúraidegen, labdatartásra épülő, rövid, kombinációs stílus helyett, “Védekezz és kontrázz!” futballt játszik, addig

· a Budafok csapata, hűen az alapítók nevéhez (Budafoki Munkás Testedző Egyesület) igazi munkásfutballal örvendeztette meg az üres lelátókat.

A mérkőzés teljességgel nézhetetlen és élvezhetetlen volt. A csapatok egymás hibáiból éltek. Gépfutball, sablonmegoldások mindkét oldalon, amelyet a vesztes oldalról még az is tetézett, amikor tanácstalanság ült a csapatra, miszerint nem tudta a jobb kéz, mit akar a bal.

Lásd az alábbi képet, ahol Skribek széttárt kézzel jelzi, hogy nem látja a támadás folytatását.

fotó: m4sport

A második megállapításom, Verebes mester tanítása – aki hajdanában a Budafok csapatának játékosa volt -, miszerint az edző dolga, hogy közönségszórakoztató futballt játsszon a csapata. Máshogy fogalmazva, az eredmény a jó játék következménye legyen. Ezt az alaptanítást úgy látszik egyik egyesület sem tette magáévá és erre még az sem indok, hogy az egyik gárda a kiesés ellen küzd, mert a másik biztos bennmaradó és igazán felvállalhatott volna több kockázatot a mérkőzésen.

A harmadik megállapításunk Varga Zolihoz és dr. Kalocsai Gézához köthető, amely futball-alapvetéseket szintén nem tett magáévá a két edző:

· A labdarúgás művészet. Aki nem így közelít hozzá, az alapvető tévedésben van. A játéknak akkor van művészi összhatása, ha van benne érzelem.

Nos, a játékban semmiféle érzelem nem volt.

Senkin nem látszott, hogy egy percig is átszellemülten játszott volna, nem látszott, hogy lazán, felszabadultan tette volna a dolgát, hogy élvezte volna azt, amit csinál.

Nem történt meg az eggyé válás a játékos és a tevékenysége között.

Ami viszont megfellebbezhetetlen tény, hogy egy csapat úgy áll érmes helyen az NB1-ben, hogy gyakorlatilag a kiesés ellen küzdő csapatok játékkoncepciójával nyereget és játszogat, csalva meg elődeink tanításait.

APRÓ ATTILA: Ahogy néztem a meccset, két dolog jutott az eszembe és végig ott motoszkált bennem mindkettő. Az egyik, hogy nem is olyan rég a PAFC egyik munkatársa azt bizonygatta egyik ismerősömnek, hogy ők több téren is előrébb járnak szakmailag, mint a Real Madrid. A másik meg, hogy a Puskás Akadémia egyik játékosával foglalkoztam a karakterfejlesztés keretein belül néhány szezonnal ezelőtt, aki óriási tehetségnek kikiáltva került oda, kicsit megszédülve ugyan, de tisztelettudó, jólnevelt gyerek volt, csak hát éreztem rajta, hogy divatból, mintegy puccos külsőségként tekint az együttműködésünkre. Aztán amikor elmondtam őszintén, hogy azon az adott ponton nem rám van elsősorban szüksége, hanem mondjuk Rózant Janóra vagy a klubon belül egy technikai edzőre, akivel készségszintre emel legalább 3 cselt, amit bármikor bárki ellen meg is tud majd csinálni, akkor tudunk haladni tovább a játékminőségének fejlesztésében, nézett egy nagyot, aztán többé nem találkoztunk. Két ékes bizonyítéka, hogy nem a butaság a legveszélyesebb a fejlődésre nézve, hanem a tudás illúziója.

Mit üzent nekünk az MTK-FTC és a Mezőkövesd-ZTE?

A tartalomból;

Sikeredett az örökrangadói színvonal?

Mit láthattak a laikusok és az analitikusok?

Mely két tanítása jelent meg a tradíciónak a meccsen?

Mennyire erős a Fradi kerete?

Mire mutat rá Nagy Zsombi hibája is és gólja is?

Miben hasonlít Zsombor Batikra?

Mi a Mezőkövesd-ZTE legfőbb tanulsága?

Lépett-e előre az elmúlt néhány hétben a ZTE?

Miben hasonlít a Mezőkövesd a Budafokhoz?

Hogyan mutatja meg a Mezőkövesd az NB1 fejlődését?

Köszönöm, hogy önkéntesen támogatod a törekvéseimet a lehetőségeidhez mérten! Kellemes és hasznos időtöltést!

FERENCZI ATTILA: Lejátszották a 218. MTK-FTC örökrangadót. Az összecsapás magas színvonalú, akciódús, nagy iramú mérkőzést hozott.

Mindkét csapat letámadással próbált labdát szerezni, illetve labdabirtokban kombinációval igyekeztek kijátszani az ellenfél letámadásait.

Nem rugdosták el feleslegesen a labdát a játékosok, csak végszükség esetén.

A laikus edző és a futballanalitikusok mit mondanának egy ilyen nagy iramú, akciódús meccs után, ha megkérdeznék tőlük:

· Miért volt gyors a játék?

· A válasz: Azért volt gyors a játék, mert a támadó játékosok sokat és gyorsan sprinteltek.

Miközben a játék attól gyorsult fel, hogy a labdaszerző, védekező csapat egészpályás letámadást játszott, nyomás alatt tartotta a labdás játékosokat, így a támadóknak időkényszer alatt kellett megoldást találniuk a letámadás kijátszására.

Ami viszont csak azért sikerülhetett, mert a magyar tradíció két nagyon egyszerű, de nagyon fontos tanítását jól alkalmazták a csapatok:

1. Futballban a legfontosabb a labda nélküli játék elsajátítása, mert nem az játszik, akinél a labda van, hanem az, akinél lesz. (Kalocsai-Holics-Mamusich-Feleki)

2. Ha nincs nálad a labda, helyezkedj!

Nos!

A kombinációk azért sikerülhettek, mert a meccsen tökéletes volt a támogató játék. Nemcsak az helyezkedett, aki a labdás közvetlen környezetében volt, hanem folyamatos mozgásban voltak a labdához távoli játékosok is. Mindenki igyekezett felkínálni magát, minden pillanatban támogató játékra, minek következtében több szép kombináció is született a pályán.

Lásd az alábbi képeket.

Háromszögjáték és betörés a védelmi falba

Szélességi kényszerítő befelé kétszer

A meccs parádés gólokat hozott, ahol a Fradi közelebb állt a győzelemhez, tekintettel arra, hogy kihagyott egy tizenegyest a 81. percben.

Kiemelném, hogy a Ferencvárosnak oly erős a játékoskerete és oly annyira betanult mozgásaik vannak a pályán, hogy a játékminőség nem igazán csökken, ha a csapat cserél, vagy adott esetben nem a legjobb felállításában játszik.

APRÓ ATTILA: Csak ráépítenék egy-egy példát a tradíció két imént felmerült üzenetére, adott esetben éppen egykori kiváló játékosomnak, Nagy Zsombi szegedi csapatkapitányomnak, jelenleg az MTK baloldali belső védőjének megmozdulásaiból.

Először talán az első tanításhoz kapcsolódva említeném, hogy Zsombiról leválva kapufát fejelt az ellenfél, mert csak körülbelül figyelt arra, akinél várhatóan lesz a labda, azaz a területén érkező ellenfélre. Jól látszik, hogy a figyelmét elhúzta a labda és párharc távon kívül engedte a játékost, akiért ő felelt. Itt megúszta az MTK kapott gól nélkül. Majd ugyanez a szituáció alakult ki a másik kapu előtt az 55. percben, melyből Zsombor gólt fejelt, mert gyönyörűen tartotta fenn mindenkitől a párharc távon kívüli állapotot és a kulcspillanatban zavartalanul támadhatta meg fejjel a labdát. A legfőbb tanulság hát védekező szempontból, hogy a büntetőterületen belül csakis párharc táv létezik, mert ennél távolabbról már kicsi az esély a blokkra a kulcspillanatokban. Nyilván Attila bácsi ezt az első tanítást a támadó csapat aspektusából említette, ezért világítottam meg a védekezés oldaláról. A második tanítás, miszerint helyezkedj, ha nincs nálad a labda, az labdabirtokban a labdakihozatal előkészítésében szépen látszik, mint Batiknál is említettem, hogy proaktívan nagyobb távolságot ad magának egy esetleges kapcsolódás előkészítésére, mert ő sem elsősorban a gyorsaságára és a fordulékonyságára számíthat, hanem az okos időnyerésre.

És amikor most a következő hétközi fordulóban egymás ellen játszottak, az MTK szintén sok és szép kombinatív támadásépítést hozott össze. Nekem még ezek kicsit esetlegesnek és véletlenszerűnek tűnnek, mármint a sikerességük, de a szándék, a törekvés mindenképp tetszik.

Ellentétben a Mezőkövesd-ZTE meccsel, amelynek még az összefoglalója is alacsony színvonalat mutatott. Valami olyasmi a tanulsága, hogy egy kieső helyen tanyázó csapat ellen az alapok alapját játszva szinte biztos a győzelem, mert a zalaegerszegi játékosokon is érezhető volt, hogy menekülnének is, de nincs is kiforrott játékuk, nincsenek megfelelő kapaszkodóik a játékban, meg hát nem is annyira motiváltak, mint mondjuk a Honvéd. A múltkor felvetett területeken se léptek szinte semmit előre; gondolok itt a funkcionális távolságok hatékonyabb váltogatására és az 1v1 szituációkban a játékosok asszertivitására. Meggyőződésem, hogy ha a Mezőkövesdnél lenne ilyen sérülés-, kisárgulás-, eltiltáshullám, mint az ellenfelüknél, akkor sem lennének ennyire sebezhetőek, mert valami olyasmijük van, mint amit a Budafokra mondott Attila bácsi, hogy az alapjátékuk mindig megvan, csak az ellenfél napi formájától függ, hogy az mire elég. Nos, a Mezőkövesdnél ez valamivel markánsabban jelen van, amit szépen mutat, hogy a meccsek többségén rúgnak két gólt. Mégis számomra az a nagy kérdés, hogy hány szezon múlva éri el a magyar NB1 azt a színvonalat, hogy ez a mezőkövesdi játékminőség már biztos kiesés. Kettő lenne a reális vágyam…

Fotók: m4sport

Mit üzent nekünk a Paks-Mezőkövesd?

A tartalomból;

Van elég kakaó?

Mire ment egymással két egykori Verebes-tanítvány?

Tradicionális magyar vagy inkább angol foci volt ez?

Miért érdemes néha egy meccs összefoglalóját megnézni mindössze?

Milyen szempontból lehet a magyar futball minőségképe a Paks?

Milyen szempontból lehet a magyar foci minőségképe a Mezőkövesd?

Hol a helye a tabellán a Paksnak?

Mi az NB1 fokmérője?

Mihez képest folyik remek szakmai munka Mezőkövesden?

Hogyan hatottak az edzőváltások és milyen “verebesi tanítást” igazoltak?

Köszönöm, hogy önkéntesen támogatod a törekvéseimet a lehetőségeidhez mérten! Kellemes és hasznos időtöltést!

Mit üzent nekünk a Puskás-Fehérvár?

A tartalomból;

Ilyen gyorsan repül at idő, hogy máris jubilálunk?

Mely probléma teszi mindkét csapat játékát alkalmatlanná a nemzetközi szintre?

A Fradira is jellemző?

Hogyan hat ki mindez a válogatottakra?

Mi lehet egyfajta megoldás?

Milyen hibákat mutat a gól kikockázva?

Van-e a Fehérvárnál eszmefelelős?

Miért nem jött ki a játékosaik minőségi fölénye csapatként?

Mivel több a Fradi?

Hogyan kapcsolódik Militár Iván 2 részes cikksorozata mindehhez?

Köszönöm, hogy önkéntesen támogatod a törekvéseimet a lehetőségeidhez mérten! Kellemes és hasznos időtöltést!

Mit üzent nekünk a Kisvárda-Fehérvár?

A tartalomból;

Milyen jelek utaltak tudásdeficitre a Fehérvárnál?

Mivel próbálkozott a Kisvárda?

Na és mi a helyzet Fiolával; milyen potenciált hozott a születésével?

Mik a lépései egy új csapat felépítésének?

Vajon ajándék vezetői pozíciókat osztogat a Mindenható mostanában vagy ezek megalapozott kinevezések?

Mi kellene ahhoz, hogy ne úgy alakuljanak, mint az U21-es válogatott esetében?

Mekkora a felelőssége a magyar profi kluboknak a válogatott kvalitását illetően?

Miben volt több a Kisvárda a nemzetközi szinthez viszonyítva?

Miért kellene egy bizonyos Verebes-mondatot megfogadni?

Miért lehet zsákutca a német iskolát követő fiatal edzőgeneráció favorizálása?

Köszönöm, hogy önkéntesen támogatod a törekvéseimet a lehetőségeidhez mérten! Kellemes és hasznos időtöltést!

Mit üzent nekünk az FTC-Puskás?

A tartalomból;

Mi is a célja az eszmefuttatásainknak?

Mik voltak a pozitívumok?

És milyen általános hiba volt felfedezhető mindkét büntetőterületben?

Mi az a rossz automatizmus, amit sok játékos egészen gyerekkorától hoz magával?

Mit hiányolnának elődeink a gépfutballból, de nagyon?

Mivel egészítette ki Kalocsay Géza bácsi Varga Zoli alaptézisét?

Mi lenne a következő tétel egy csapat saját alapjátékának megszilárdulása után?

De milyen játékos-egyéniség/ek/ kellenek/kellenének ehhez?

Milyen plusz hiányzott mindkét csapatból?

Minek köszönheti igazából a PAFC ezt a második helyezést?

Köszönöm, hogy önkéntesen támogatod a törekvéseimet a lehetőségeidhez mérten! Kellemes és hasznos időtöltést!

Mit üzent nekünk a Budafok-DVTK és a ZTE-Budafok?

A tartalomból;

Miért vesszük egy kalap alá a legutóbbi két fordulót?

Tényleg jól jön néha a hülyeség?

Mit hoznak Zalaegerszegen a gyakori edzőváltások?

Waltner vajon hosszútávú megoldás lehet?

Mit mutat a statisztika? Miből esik a gólok 40%-a? És miért fontos ez?

Hogy néztek ki a játékosok a kapuk előtt?

Mi az egyik lényegi különbség a topjátékosok és az amatőrök között?

Miért érdemes minél többször összetolni a két tizenhatost?

Tradicionálisan milyen klub a Budafok?

Vajon mindenki tisztában van annak a felelősségével, hogy kiket emelnek be játékosként NB1-be?

Köszönöm, hogy önkéntesen támogatod a törekvéseimet a lehetőségeidhez mérten! Kellemes és hasznos időtöltést!

Mit üzent nekünk a Honvéd-Mezőkövesd és a DVTK-Újpest?

A tartalomból;

Miért és hogyan küzdött a Honvéd ezen a meccsen?

Miért és hogyan küzdött a Mezőkövesd ezen a meccsen?

Milyen vélhetően tudatos elemet használtak a kövesdiek kontrához és kontra ellen?

Melyik játékfeladatra nem figyeltek a honvéd játékosai?

Milyen huncutságot alkalmaztak a kispestiek a labdakihozatal előkészítésében?

Szemezgetnek a magyar edzők a nemzetközi topfutball elemeiből, de mire építik?

Mi volt a mérkőzés tétje és stratégiai célja a DVTK-nak?

Mi volt a mérkőzés tétje és stratégiai célja az Újpestnek?

Miért kellett kétmeccses kötésben terveznie az újpesti vezetőedzőnek?

Miért kiváló példa az Újpest elmúlt hete más edzők számára is?

Köszönöm, hogy önkéntesen támogatod a törekvéseimet a lehetőségeidhez mérten! Kellemes és hasznos időtöltést!

FERENCZI ATTILA: Kiesési rangadó volt a 31. fordulóban az MTK stadionban (Honvéd ideiglenes otthona).

A Honvéd a győzelemért, a Mezőkövesd a döntetlenért harcolt. Eltérő stratégiai célok, eltérő játékmódok.

A Mezőkövesd szándékosan átadta a területet a Honvédnak és várt a kispestiek hibáira, míg a Honvéd agresszív támadásba kezdett a masszív kövesdi védelem hibára kényszerítésére.

A meccs 2:2-es döntetlent hozott, amelyből három érdekes jelenetet emelnék ki;

1. jelenet

A mérkőzésen többször előfordult, hogy a kövesdi játékosok – feltehetőleg szándékosan – adták át a Honvédnak a labdát, nehogy a kispesti támadók a védelmi vonalukban labdát szerezzenek és lekontrázzák őket. Az 1. képen nincs nyomás a kék játékoson, mégis felíveli a labdát, kihagyva a saját középpályáját a játékból.

A következő jelenet tipikus példája annak, amikor egy csapat nem játékfeladatokban gondolkodik.

Labdaszerzés után az első játékfeladat a labda biztonságos helyre juttatása, míg a második játékfeladat a támadó alapállás felvétele.

A 2. képen a piros játékos labdát szerzett, biztonságos helyre, – üres területre vezeti a labdát -, míg társai egyhelyben állnak és nem veszik fel a támadó alapállást. A labdás emiatt kénytelen előre ívelni a semmibe a labdát.

2. jelenet

A 3. jelenet során a Honvéd csapata labdát járat a felező vonal magasságában. A Mezőkövesd támadója próbálja megtámadni a labdás játékost, azonban Kamber (Honvéd) leblokkolja a letámadó Cserit. Ezzel a Honvéd belső védője időt nyer és nyugodtan kiválaszthatja a játék folytatását.

3. jelenet

APRÓ ATTILA: Számomra ennek a mérkőzésnek (is) az a tanulsága, hogy évekkel lemaradva ugyan, de szemezgetnek a magyar edzők a nemzetközi topfutball huncutságaiból. Sőt, még saját ötletek is kezdenek megjelenni, kezdik felváltani a beszariságot a tudatos mérkőzéstervek, csak egyelőre még ugyanazt érzem a magyar edzőknél is, mint a játékosok többségénél, hogy vannak szép megvillanások, de túl sok a hiányosság az alaptudásban, aminek a hibátlanságára kellene építeni a villanásokat. A fejlődés viszont számomra észrevehető és örömteli. Tartom a korábbi véleményemet, hogy akkor lépett szintet az NB1, amikor a Mezőkövesd-szintű csapat csont nélkül kiesett. Nem a Mezőkövesd ellen vagyok, mert kívánom, hogy fejlődjenek és biztosan fognak is, hanem a jelenlegi futballjuk stílusa/stílustalansága, játékszervezési és kivitelezési színvonala kellene, hogy lassan kevés legyen a legmagasabb szinthez, bármely csapat is játsszon hasonlóan.

Fotók: m4sport

FERENCZI ATTILA: 

1961-ben jelent meg Szűcs Gyula: Támadójáték a labdarúgásban című könyve, melyben a szerző a labdarúgást stratégia nézőpontból vizsgálta, értékelte.

Az alábbiakban az Újpest csapatának stratégia elvű gondolkodását vesszük górcső alá a Magyar Kupa döntő és a 32. bajnoki forduló tükrében.

A DVTK- Újpest bajnoki tétje az alábbi volt:

· Ha a DVTK nyer, akkor még az utolsó fordulóban lett volna matematikai esélye a bentmaradás kivívására.

· Az Újpest csapatának a meccstétje, az 1 pont megszerzése volt, hiszen akkor biztos bentmaradó az utolsó forduló eredményétől függetlenül.

Máshogy fogalmazva:

· A DVTK stratégiai célja tehát a mindenáron való győzelem volt, míg az Újpest stratégiai célja a vereség elkerülése.

Igen ám, de az Újpest csapatának a bajnoki után pár nappal Magyar Kupa döntőt kellett játszania, ezért rotálnia kellett a játékosait a bajnokira.

Miért?

Azért, hogy legyen esélye a nemzetközi porondra való kijutásra a kupadöntő esetleges megnyerésével. Hiszen, amíg a bajnoki idény alatt egy éven keresztül kell jól és stabilan szerepelni, addig a kupa esetében elég, ha lényegesen kevesebb meccsen szerepel eredményesen a csapat, jól időzítve.

A DVTK és az Újpest bajnokit érintő stratégiai célja meghatározta a mérkőzés-játékkoncepciókat is, míg az Újpest kupát érintő stratégiai célja a bajnoki meccsen szereplő csapat felállítását. Miszerint 5 Újpest mezőnyjátékos rápihent a Magyar Kupa döntőre.

A bajnoki meccsen a DVTK próbált támadni, míg az Újpest próbált stabilan védekezni, azért, hogy hozza a döntetlent.

Az eredmény az Újpest stratégiai céljainak megfelelően döntetlen lett és a döntőben szereplő játékosai nem kerültek túlterhelésbe.

A kupadöntőn viszont az Újpest azért bekkellt a meccs nagyobb részében, mert a Vidi nagyobb játékerőt képviselt, illetve hogy minél tovább legyen esélye a győzelem kivívására, miközben várt a MOL Fehérvár játékosok hibájára. Amely hibák bekövetkeztek két kiállítás formájában.

A kettős emberelőny birtokában már csak technikai kérdés volt a győzelem kivívása és nemzetközi kupában való indulás jogának a megszerzése.

Összegezve:

· az Újpest stratégiai céljait teljesítette; a bajnokit döntetlennel abszolválta, míg a döntőt győzelemmel, ahol reálisan mérte fel játékerejét, nem akarta túlfocizni ellenfelét, hanem kivárta, amíg az hibázik a tét nyomása alatt.

APRÓ ATTILA: Mindehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy szerintem az egy nagy lépés /lenne/ a magyar futballszakmában, ha egy vezetőedzőnek bejön kétmeccses vagy többmeccses kötésben a terve. És itt meg is dől a közhely, miszerint csakis a következő meccsre kell gondolni. Ugyanúgy hibás gondolkodás, mint kezdő 11-ben gondolkodni. Stratégiai tervek megvalósításához minimum 15 különböző vagy 2×11 azonos posztrivális karakter szükséges.

Mit üzent nekünk az NB1 ’20/21-es tavaszi félszezonja?

A tartalomból;

TOP 3 pozitívum és negatívum a magyar tradíció és a nemzetközi mérce szemüvegén keresztül…

Magam és Ferenczi Attila nevében köszönöm a figyelmet!

Köszönöm, hogy önkéntesen támogatod a törekvéseimet a lehetőségeidhez mérten!

ISMERD MEG PICIT JOBBAN FERENCZI ATTILA GONDOLATVILÁGÁT!!!

Ki is a Szakkommentek sorozatban a beszélgetőtársam? Miért is tartom az egyik legokosabb embernek azok közül, akiket ismerek? Miért is vagyok rendkívül hálás azért, hogy időben találkoztam a munkáival? Miért van az, hogy az értelmes szurkolók – mint például a Semleges Térfél csapata is, akik ezt a beszélgetést kérték tőle – felismerik a lényeglátását, a mindenható vezetők pedig nem? Ebből a beszélgetésből sok kérdésre választ kapsz, MINDENKÉPP SZÁNJ RÁ IDŐT ÉS HALLGASD MEG!

Utána pedig hívunk és várunk az önkéntes támogatóink és a közös sorozatunk igényes hallgatói közé!!! Vamoss