Írásgyakorlatként egy rövid kis novellával, vagyis párbeszéddel szemléltetem a kontra lényegét.

A lépéselőny leadása megöli a kontrát

Apró Attila; A kontra

– Várj csak, megpróbálok átváltani mobilnetre! Lehet, hogy a wifi ízetlenkedik megint.

– Rendben.

– No most jobb? Hallasz rendesen? Nem szakadozik?

– Igen, most jó.

– Szóval azt mondtam az előbb, hogy egy ellentámadásnál, amikor még ráadásul létszámfölény is van, nem csak kezdeményezésbeli, akkor óriási luxus visszaadni a végén – meg az elején, meg a közepén is – a lépéselőnyt. Valójában minden jól megindított kontratámadás a lendületből végigvitt lépéselőnyökről szól, vagyis a lényeg, hogy egy pillanatra se szabad leadni, elveszíteni a megszerzett fórt.

– Tudom, de itt úgy éreztem, hogy jól terel és jó beavatkozó távot tart tőlem a védő…

– Akkor sem, márha egyezel velem abban, hogy a kontra előrébb helyezkedik el a támadásvezetések közti veszélyességi hierarchiában; mert akkor nem adom fel semmiképp és nem váltok bontásra, hiszen azzal visszaadtam a lépéselőnyt és kezdhetem megpróbálni újra kialakítani azt, ami már egyszer megvolt.

– Meg kellett volna próbálnom még ritmust váltani és bevinni a büntetőterületbe?

– Itt a védő távolságjátékától függően… vagy az történik, hogy közel jön kissé oldalról és párharc távba ér egyszercsak, amikor neked lendületből be kell lépned a labda és közé, azzal kibillented, kizárod, 16osba lépsz és lősz kapura – esetleg kicselezed a kapust is – vagy passzolsz keresztbe… vagy pedig behátrál, hogy kivegye az egészből a lendületet, DE akkor meg nincs igazi blokk és lőni tudsz vagy ziccerpasszt adni, mert betolja a lesvonalat is a hátrálással. Így vagy úgy, de neked így is jó, meg úgy is jó.

Hengelo, 2022.01.26.

video by aa (videoforrás: instatscout.com /ESPN/)